Havadi-Nagy Zsófia

Szülőként Lillát is az egészségügy felé terelgettem, azon elgondolás alapján, hogy beteg ember mindig lesz, akiken segíteni kell, ezért az egészségügy területén mindig lesz munkahely, állás. Lilla apukája szintén a közigazgatásban dolgozik, társadalombiztosítási szakügyintéző. A családban mérnök nincsen, de az apai nagyapa és anyai ágon a dédapa kreatív, “tervezést” igénylő foglalkozást űzött: asztalos mesterként és kőfaragó mesterként dolgoztak. Lilla művészethez- alkotáshoz való tehetsége anyai nagymamától, Kukovics Rózsától  öröklődött, aki festőművész.
Hogyan éltem meg a pályaválasztást: Lilla kicsi korától fogva kreatív gyermek volt, sokat rajzolt, regényt írt amihez illusztrációt is készített, később verseket költött, középiskolában irodalmi pályázatokat nyert meg,például: Madách I. Ember Tragédiája című művének folytatását is megírta egy rá jellemző, sajátságos módon. Mindezek mellett gördeszkázott, szerelte a deszkáját. Volt egy fiúcsapat akikkel együtt gördeszkapályát épített: fűrészelt, szerelt. Örültem a választásának, mert az alkotó fantáziáját tudja kamatoztatni. Féltettem is, hiszen a gépészet fiús terület, a lányoknak többet kell szerintem teljesíteni az elfogadáshoz, bizonyítania kell a tudását, rátermettségét.  Azt gondolom, hogy a gyerekekkel meg kell ismertetni a családban előforduló foglalkozásokat, terelgetni lehet egy-egy irányba, de szabadon kell hagyni választani, melyik foglalkozási területen szeretné kipróbálni magát, és ebben maximálisan támogatni, mellette állni.