Évekig azt gondoltam, hogy az üzleti élet az én utam. Csak valahogy nem igazán működött. Miközben a kereskedelemben keseregtem, szép csendben keresgettem. Azonban azt nem igazán tudtam még megfogalmazni, hogy mit. Jobb ötlet híján olyan papírokat gyűjtögettem, kereskedelmi üzemgazdász, kereskedelmi szaktanár, grafológus, röpke tíz év alatt középfokú angol nyelvvizsga. Olyan helyekre is eljártam, ahol nem adtak oklevelet – például buddhista elvonulások, Perlaki Tamás-féle művészeti filmklubok aktív résztvevőjeként figyeltem, tanultam. Amikor ösztöndíjat kaptam egy 10 napos nemzetközi Erőszakmentes kommunikáció tréningre, még nem gondoltam, hogy ez sorsfordító lesz számomra.
Az Erőszakmentes kommunikáció (EMK) által javasolt szemléletmódban ötleteket kaptam, hogy hogyan tudom a számomra legfontosabb kérdéseket megválaszolni: hogyan érdemes élni, hogyan tudok harmóniában élni önmagammal és másokkal. Hogyan tudom a harmóniát megtalálni az anyagi és a spirituális dolgok között. Ez mit jelent? Mikor akarok elmosogatni, e-mailekre válaszolni, és mikor leülni és egy kicsit magamra hangolódni. Nagyon szerencsésnek gondolom magam, mert megadatott a lehetőség, hogy nap, mint nap a számomra legfontosabb dolgokról, a szívemből beszélhessek a munkám során.
